Hal-fajok

 Márna

Márna (Barbus barbus). A márna
izmos teste henger alakú; e faj a gyors folyású patakok, folyók lakója. Igen gyakran megpihen a fenék kövein, a nagyobb kövek mellé vagy inkább alá húzódik. Hasoldala la-pított, így szinte ráhasal az aljzatra, nem sodorja el a víz. E faj Anglia területén csak néhány folyóban él, az európai kontinensen azonban széles elterjedé-sű. Mivel a Duna vízrendszeréhez tartozó patakok-ban is megtalálható, hazánk halfaunájának is tag-ja. Három igen közeli rokon faja Spanyolország, Észak-Olaszország és a Balkán vizeiben él.A márna a pontyfélék közé tartozik. Négy bajusznak" nevezett húsos nyúlványa közül kettő a felső állkapocs feletti peremen, egy-egy pedig a száj jobb és bal oldali sarkánál van. Uszói nagyok és erősek, a testhez való ízesülésük táján vöröses színűek. A hátúszó
sugarai részint merevek, és fűrészes élt alkotnak. A márna bronzos-zöld színű, pikkelyei jól elkülönültek, élesen körülhatároltak, az oldalvonal jól látható. Ívás idején - a nyár elején - nászutazást tesznek, felfelé törekednek a folyón. A nőstény a sekély víz-ben kövekre, homokra hullatja ikráját. A hím ilyenkor feltűnő, fehér nászkiütéseket visel. A márna inkább csak sötétedés után jön elő védett rejtekéből, a patakban lefelé sodródó szerves törmelék között ku-tat a kicsiny, gerinctelen állatok után, rovarlárvákat, csigákat szedegetve.